A kozmikus Hófehérke

A Hófehérke mese három fő színe kozmikus viszonylatban is értelmezhető. Földi körülmények közt a Nap a pályája mentén a három színt felölti. A felkelő nap vörös színű, majd delelőre jutva fehéren ízzik, a lenyugvó nap ismét vörös, éjjel pedig - jelenléte hiányában - fekete színre vált az égbolt. (Az égtájak neve magyarul viszonlyag egyértelű: keleten a nap kel, nyugaton nyugszik, dél irányában delel, északon pedig sosem jár, ahogy északa sincs fenn az égen.)

A védikus filozófia segíthet a színek feltárásában.

A tamasz fekete sötétjében csak kérdés van, de válasz nincs.

A radzsasz vörös zónájában a kérdésre választ lelhetünk. A válasz a válaszút elágazásának egyik ága, egy választás, az eldöntendő kérdés igen-nem válasza. A felelet egy olyan speciális válasz, amely a kérdésnek fele-lett, azaz a másik fele, a kérdés és felelet így alkotnak egy egészet. (Kérjetek, s megadatik, kérd-és megkapod.)

A szattva fehér fénytengerében nincs kérdés.

A Nap fénye délben teljes, az egy igazság fehér fénye ragyogja be világunkat. Egyértelmű, hogy egy nap van az égen. A vörös szín megosztó, egyben a hajnal pírja, a születés reménysugara, és egyben az elmúlás, a kivérzés vörös színe. A kettősség egyértelmű, hiszen egy nap kétszer látható ez a jelenség. Éjjel, mikor a mi Napunk épp nem látható, az éj sötétjében milliónyi csillag ragyog az égen. Ezek a csillagok távoli naprendszerek napjai, önálló fénnyel rendelkező égitestek. Csakhogy ezek a napok nem a mi naprendszerünknek a napjai, hiába a milliónyi csillag, a Földre sötét, hideg éjszaka borul. Egyértelmű, hogy ezek a fények nem mérhetőek össze a Nap ragyogásával. (a sötét téli napokon a hópihék hasonlóképp ragyognak, mint a csillagok)

A mesében az anyakirályné maga az ősanya, aki az ablak mellett az említett módon valamilyen textilipari elfoglatságot művel. A fekete keret így jobban megfeleltethető a szövőkeretnek, ami kozmikus értelemben az univerzum éjfeketéje, a mindent körülvevő semmi, és a királynő ebbe a fekete semmibe fonja, szövi bele fehér fénnyel a szövetét. A piros vér a vágy, ösztönszerű vágy az életre. Ilyen értelemben a királyné szövetre cseppentett vére ad életet a szövetnek, innentől nem szellemi szinten zajlik az alkotás, hanem elérkezünk az emberek világába, és a nő a gyermek testi szöveteit szövi méhében.

Kívül az idő siklásán mozdulatlan orsó pörög, / ime világot készítünk, túl minden ívbe-foghatón

Weöres Sándor

Nagyon érdekes, hogy a régmúltban 7 "klasszikus" bolygót különítettek el. Valószínűleg a naprendszerről alkotott kép is más volt, és egész a 17. századig formálódott. Az egyik bolygó a Hold volt, amit most önkényesen a Fölre korrigálok, megtartva a mesebeli 7-es számot, de alkalmazva a mai Heilocentrikus világképet. Csak képzeljük el egy kicsit, hogy a 7 bolygó a nap körül kering, épp csak annyira, hogy a mesét ide lehessen kapcsolni (Hófehérke körül a 7 törpe). Számok ide vagy oda, jelen ismeretünk szerint az univerzumban naprendszerek vannak, vagyis a miénkhez hasonlóan a csillagok egy-egy naprendszer napjai, és körülöttük bolygók keringenek. Nem tudok olyanról, hogy nap keringene bolygó körül, csak arról, hogy a nap mindig központi helyet foglal el. Szerintem érdekes kérdés, hogy miért. A bolygók mindíg napok köré állnak pályára, vagy az a dolog ami köré a bolygók pályára állnak, hogy-hogy nem mindig nap lesz? Ezt az elméletet nem olvastam még, csak felmerült bennem. Lehetséges-e, hogy a bolygók keringése, mint egyfajta indukció indítja be a nap begyulladását, lángolását? Ahogyan tüzet csiholni is lehetséges gyorsan forgó pálcával, mint az ősi emberek tehették... Tüzet gyújtottak, majd köré ültek, mint a bolygók a nap köré. Ebben az értelemben a központi tűz és a köré gyűlők egymást feltételezik, egymásból táplálkoznak.

Szomorú, hogy nyelvtan órán megtanítják velünk, hogy van olyan, hogy azonos alkú de különböző jelentésű szó, és erre példaként az ég és tűz szavakat említik. Ezzel ugyanis nyelvünk értelmét veszíti. A földi tűz lángol, vagyis ég, míg a Nap amikor az égen világít, azt úgy mondjuk, hogy a nap tűz (vagyis sugaraival, mint apró tűkkel akár tűző fájdalmat tud okozni, akárcsak a tűz égetése) A máglya szavunk összefügg a mágiával. A tűzmágusok máglyát raktak, mágiát csináltak.

A három királyok, avagy napkeleti bölcsek (angolul: mágusok) korai ábrázolásán (3. század, Priscilla-katakomba) szintén a három színnel szerepelnek. Azt lehet tudni róluk, hogy napkeletről érkeztek, a fény születését megünnepelni, és áldozatot bemutatni.

Szerelem - félelem

A feketéből a fehérbe a vörösön át vezet az út. A szerelem érzése minden embert felemel, de a legnagyobb csalatkozások is ebben a zónában történnek. A szerelem képes az embert a fekete kilátástalanságból a megnyugvással teli fehér fénybe emelni, ha csak pillanatokra is. Csakhogy a szerelem maga nem a fény, csak egy lehetséges útmutatás a fény felé. Már említettem, hogy a nap vörös színben kétszer látható, hasonlóképp a két-ségek világa a vörös tartomány.