Karakterek

A mesében feltünő különböző karakterek felfoghatók szimbólumokként. Elemzésem célja, hogy bizonyítsam, hat fő karakterre épít a mese, 3 női, 3 férfi karakterre. A 3-3 karakter azonban egyugyanazon ember különböző állapotát hivatott szimbolizálni, a nőét és a férfiét. Mivel az eltérő nemi karakterek egymással párhuzamba állíthatók, egymásnak megfeleltethetők, így végső soron egy általános emberi jellem-átalakulást is ki lehet domborítani a részletek felhasználásával.

Az amerikai tipusú filmektől megszokhattuk, hogy a karaktereik u.n. egydimenziós karakterek, azaz vagy nagyon jók, vagy nagyon rosszak. Ezek a történetek már nem adják meg annak a lehetőségét, hogy az ember elgondolkodjon a közöttük lévő kapcsolaton, és tanulságokat vonjon le saját jellemi fejlődését illetően. A hollywoodi történetek megkönnyítik az állásfoglalást, mindenki a jó karakterrel azonosul, a rossz pedig mindig a másik ember. A Hófehérke mese karakterei ezzel szemben ugyanazon személy fejlődésének állapotait mutatják be. A mese célja, hogy a gyermeket erre felkészítse, ezért rejtett szálakkak összeköti őket, rámutat hogyan formálódik egyik jellemből a másik. Az ilyen ősi jellemkaraktereket Jung archetipusnak nevezte.

Milyennek képzeljük el?

A nő ragyogó oldala.

Az ablak szimbólum mutatja, hogy befogadó. Belső világa nyitott a külvilág felé. A fény beáramlása. Fényből sző.

Illuzórikus. Az ábrándjai vezérlik, annyira elábrándozik, hogy nem figyel oda a valóságra így megsebesíti magát. Önfeláldozó, túlságosan is. A szülésbe belepusztul, később helyét a sötét oldal veszi át.

Milyennek képzeljük el?

A női út lárvaállapota.

Naiv de tiszta.

Oktondi: újonc a világban, mit sem sejt a mostoha és a vadász ármánykodásáról. Világnézetileg felkészületlen, sok tanulás vár még rá.

Gyönge: Az útjáról, sorsáról nem ő, hanem nagyobb erők és érdekek döntenek. Létének beteljesedése a Királynő karakter, ennek eléréséhez meg kell találnia a herceget. De oda a sötét erdőn keresztül vezet az út. Az egy dolog, hogy sikerülhet felnőnie, de ha elbukik az élet kihívásai során, mint látni fogjuk, maga is mostohává válhat.

Milyennek képzeljük el?

A nő sötét oldala.

A mese kimondja, hogy szép, ő a legszebb. Ezt idővel elveszíti.

Okos, a tudományokban (“boszorkányságban”) jártas. Ezt a tudását gonosz célokra használja.

Hatalmi pozícióban van (ő lesz a királynő).

Nyilván való, hogy már nem naiv, teljesen tisztában van az igazsággal (igazmondó tükre van). De amikor változnak a tények, nem néz szembe velük, (összetöri tükrét), illúziókba ringatja magát (a vadász átveri) vagy szembemegy a valósággal (hófehérkét mérgezi) Vannak boldog pillanatai, de összességében nem lehet boldognak nevezni.

Fő hibája, hogy gonosz, önző, magával törődő, minden mással “mostoha”.

Milyennek képzeljük el?

Szeretetteljes.

Az örök hó, a fény birodalmának királya.

Megvilágosodottként tudhatja, mi történik hófehérkével (a világosság szimbólumával) Tudhatja, hogy a fényt épp készül elnyelni a sötétség, mégsem tesz semmit. Nem harcol, mégis győz.

Nagyon érdekes, hogy ehhez a karakterhez egyáltalán nem találtam kifejező képet, míg a bosziból, avagy a fekete istennőből annyi van a neten, hogy Dunát lehet rekeszteni vele. Ugyanez igaz a vadászra... rossz helyen kerestem volna...

Judit megjegyzései:

Ez mutat valamit. A megvilágosodott, tiszta, fénytől ragyogó férfi kinek lenne érdekes? Az annyira életidegen, hogy nem lenne érdekes a materiális világnak. A királynő még használható, mert nő. De a férfi veszélyes. Ez sokat elárul korunkról.

A mesében a király végtelenül gyenge, nem megvilágosodott. Elcsavarja a fejét a mostoha, a saját gyermeke sorsáról már nem ő dönt. Nem azt a sorsot éli, amit kellene neki, de nem tölti be szerepét, nem ad szellemi útmutatást. Tipikusan az a férfi aki bele van bódulva a nőbe, mint az élvezet tárgyába.

Milyennek képzeljük el?

Férfi út lárvaállapota

A mese említést sem tesz róla, mintha nem is létezne. Csak a mese végén az erdőben bukkan fel, abban az erdőben ahol a vadász hófehérkét helyben hagyta. Felmerülhet a gyanú, hogy mit keresett a herceg az erdőben. Nyilván egy hófehérkét, de akkor mi különbözteti meg a vadásztól?

Úgy is mondhatnám, Hófehérke a vadásszal megy be az erdőbe, de a herceggel jön ki. Persze közben sok minden történik...

Judit megjegyzései:

Nem egy megjavult kékszakáll hozza ki hercegként. Nem lárva, csak a királyi lét előzménye, a herceg a fiú archetípus, a király pedig az atya, az Isten archetípus. Azért tudja kimenteni hófehérkét, mert maga nem rabja az erdőnek, eleve nem fél benne, ismeri az erdőt, és uralja azt, azokat a folyamatokat amik a sötétben, a háttérben zajlanak.

A földi királyság a radzsasz, de átvitt értelemben a szattva.

Ez nagyon jól megmutatja a férfi útját, ahogy saját magát uralnia kell, és amikor felékesíti magát az önuralommal akkor kézen fogja a nőt és kivezeti a sötétségből és utat mutat neki. Ö ébreszti fel az üvegkoporsóból, az illúzió világából. Ő tölti be azt a szerepet, amit a lány apja nem tudott, és ő foglalja majd el a legmagasabb szintjét a létezésnek.

Milyennek képzeljük el?

A férfi sötét oldala. Szintén “mostoha”.

Tapasztalt, úttalan utakon jár, eligazodik a sötét erdőben, az alvilágban. Mégis, egy nő zárja végül börtönbe. Ott is marad, a sötétség rabja lesz.

Férfias: vadakkal küzd meg, fegyvere van (phallikus szimbólumként) Sajnos ezúttal nem méltó ellenfelet választ, védtelen gyermeket is majdnem megsebesít, mert nem áll azonnal ellen a gonosz felkérésnek.

Ámor nyila: szerelemben járatos, mégis úgy tűnik, egyedül van, senkinek sem hiányzik se felbukkanása előtt, se utána. Csak egy “disznó” szívét tudja megszerezni.

Boldogtalan fantom, kósza kísértet.