Szín-szimbolika

Külön kiemelném a mesében elhangzó színeket, mivel szerintem kulcsfontosságúak. A német Grimm változat nem is asszociál úgy mint a magyar, pusztán így fogalmaz: „Hófehérke fehér volt és vörös és fekete“. Ez a megfogalmazás külön nyomatékot ad a színeknek, és annak elhallgatása, hogy mi volt fehér vörös és fekete, misztikusabbá is teszi ezeket a színeket. Az értelmezésben a történet fonala lehet segítségünkre, fontos hogy az egyes szereplőit (színészeit) és a helyszíneket megfelelő színben lássuk.

Ez a három szín (albedo, rubedo, nigredo) képezi az u.n. alkímia tudományának alappillérét is, Jung a jellem fejlődésének stádiumaival felelteti meg őket. Nem túlzás, ha a teljes mesét e három kulcsfontosságú színnel színezzük ki, ha a színészeket, helyszíneket lecseréljük pusztán az őket szimbolizáló színekre, pontosabban azoknak ősi, természeti jelentésére.

A színek pontos jelentésére talán az indiai védikus kultúra adja meg a legjobb választ, ami 6000 éves történetével minden bizonnyal a legősibb forrása ennek a hármas tagolódásnak. A védákban a három kötőerőt (gunát) avagy a három létszintet a tamasz, radzsasz és szattva nevekkel említik.

Mi jut eszünkbe róla?

Hó, hófedte téli táj, fehér márvány kastély, ősz haj, szakáll. Hidegség, higgadtság, fagyott idő. Fény, világosság, tudatosság. Tisztaság. Tej, fehér bőr. Élet a halálon túl - mennyország.

Szattva, az örök ragyogás, a lélek birodalma, „az egyensúly, kiegyenlítés, a rend, tisztaság, világosság, nyugalom, könnyűség, jóság sajátossága“.

A király és a királyné színe, a lakhelyük színe, az évszak (időszak, idő) színe.

Mi jut eszünkbe róla?

Sötét, gonosz, alattomos, rejtőzködő, rejtett. Kiismerhetetlen mélységek. Sötét látásmód, tudatlanság, elmezavar. Tisztátalanság. A test halála, a feketére alvadt vér, hullafolt.

Tamasz, a rossz karma, a tehetetlenség létállapota. Rossz annak aki benne van, annak aki csinálja, annak aki látja...

A mostoha és a vadász színe, a mostoha egykori (özvegyi) várának színe, az éjszaka (éj időszaka, idő) színe amikor operálnak, a szándékaik színe, a sorsuk színe. A börtön sötétjének színe. Valamint az erdő mélyének, a bánya kiismerhetetlen mélységének színe.

A tamasz, tehetetlenség világát nagyon szépen írja le a Három kívánság című mese. A sötétben, üresen kongó üst mellett tehetetlenül és éhesen ülő pár egyszer csak kiugrási lehetőséget kap, és hármat kívánhat. Az első kívánság elmegy a pillanatnyi ösztönök kielégítésére egy kolbász képében. A második kívánság az első visszacsapása, a vágy okozta szenvedés. Itt egy káromkodás hangzik el, ami maga is egy kívánság, hisz aki káromkodik, az a káromat kívánja, és a visszahatás miatt, ha én káromkodok, akkor a saját káromat kívánom. Egyszóval nem jó ez senkinek, nekik sem volt az. A harmadik kívánság ebből következően a belátás és a kármentés, tűnjön el az a kolbász. Így a nevetségessé és szánalmassá váló párocska oda jut, ahol eredetileg is volt, ahol a part szakad, a sötét, üres, kilátástalan életébe. Pedig a csoda nekik is ugyanúgy megadatott...

Mi jut eszünkbe róla?

Tűz: fűt, feltüzel, belső energia. Forróság, forrongás, hőség, hős. A lüktető, oxigéndús vér színe, életerő, vágy az életben maradásra, az Élet maga. Vér-vonal, test-vér-, háború.

Radzsasz, az érzékiség világa. (noha a szó „királyit“ jelent, a mesében a király és királynő szimbolikusan a szattva létszintjéhez tatozik) „a mozgás, erőkifejtés, lendület, nyughatatlanság, szenvedélyesség sajátossága“.

A szerelmespár színe, a szív színe, mely egymásért dobog, és mely veszélyben van. A vágy színe, „a vágy hozza létre a mennyországot és a poklot“ (Bakos Attila - A Duna evangéliuma).

A napfelkelte és a naplemente színe, vagyis a napkorong azon színe, amely félúton közötte áll a delelő, vakító fehér fénynek és az éjszaka fekete sötétjének. A párkák által font élet fonalának a színe, mely születés és halál között húzódik. A vörös áll a fekete és a fehér között, a jellem alakulása innen két irányba történhet.

Mi jut eszünkbe róla?

Melegség, belső tűz, áldozati vér fájdalma. Hamu alatt lapuló parázs. A fehér bőr alatt lüktető oxigéndús vér. Lángoló szerelem. Tisztaság és érzelmek, tiszta érzelmek. Hófehérke a mérgezett alma piros felével.

Mi jut eszünkbe róla?

Kioltott megalvadó vér, bűn, a sötét gyűlölet heve, “pír-per”. Pusztító tűz, ami fekete üszköt és romokat hagy hátra. A rég elaludt tűz után maradt hamu alatt lapuló parázs.

A három kívánság karaktereinek fejlődési útvonala ez, a tehetetlen sötétségből az érzékkielégítés vágya ide vonzza őket, számukra a teli has is státusszimbólum, az ösztönök megélésének és az anyagi függetlenségnek világa is komoly cél, mely számukra elérhetetlen marad, hiszen visszaesnek a sötétségbe.

Mi jut eszünkbe róla?

...

Alább az egyes színekhez tartozó beszédhangokat kísérelem meg megadni. A feltevésemet Dr. Balla Zoltán - A szemléletes gondolkozás logikája (természetes a-b-c) című művére alapozom, melyet zseniálisnak tartok. A V hang teljes egészében, és nyilvánvaló tisztasággal írja le a vörös zóna fogalomkörét - tehát nem magát a színt, hanem annak jelentéstartalmát a mese és életünk kontextusában - így a hang leírása többet mond, mint bármi más amit a színről mondhatnék.