Kékszakáll

Kékszakáll története külön fejezetet érdemel. Emlékszem, hogy C.P.Estes Farkasokkal futó asszonlyok c. könyve taglalja ezt a mesét, mert ebben a könyvben olvastam először a történetet, előtte nem is ismertem. Elemzés is volt róla, de odáig vagy nem jutottam, vagy kiesett. De úgy rémlik, hogy ebben a nőknek szóló könyvben az elemzéssel egyértelműen a női psziché rejtelmei lettek feltárva, melyben Kékszakáll akár a nő saját tudatalattijában élő árnyékszemélyiségnek is felfogható.

Én közönségesebb okok miatt említeném meg ezt a történetet a Hófehérke mese kapcsán. Számomra elég nyilvánvaló, hogy igenis, vannak Kékszakáll jellegű férfiak, és a Hófehérke mese Vadász karakterét szeretném - önkényesen - összekötni Kékszakállal.

A hivatalos pszichoalazízis ezen a ponton joggal hördülhetne fel, mondván, hogy pont ellentkezőleg, a Vadász egy segítő karakter, aki a sötét erőket segít legyőzni, Kékszakáll pedig maga a sötét erő. Nos ezzel az általánosítással szeretnék szembemenni, és férfitársaimnak kiutat mutatni Kékszakáll - Vadász - (Herceg) - Király fejlődési út ezen pontjának bemutatásával. E szerint Kékszakáll igenis férfi karakter, méghozzá egy mészáros, egy kíméletlen nőfaló, aki csúful végzi. Hacsak nem tesz életében egy pálfordulást, és a Vadászhoz hasonlóan meg nem könyörül egy szép napon.

A kulcs szimbólum nyilván a titok nyitja. Csakhogy ennek a titoknak a felfedése lethális.

Egy kissé elhajolva a szexuális perverzió irányába, másként is értelmezhető a kulcs. Már maga a kék szakáll szimbólum is furcsa, mivel az ilyen szőrzet szín igen ritka. Inkább a viszerekre jellemző a kékes szín, a szakál pedig amolyan alulról növő szőrzet, lelógó, himbálózó. Amikor a kulcs a zárba kerül, vérezni kezd. Az elmondottak alapján megkockáztatok egy olyan értelmezést is, miszerint az utolsó szoba a nővé válás szimbóluma, a megmásíthatatlan megismerkedés a kékszakállal, a szűzesség elveszítése.

Az aranykulcs egy szobát nyit, méghozzá a legutolsót. A szoba a kastély legmélyebb pontján van, az ide vezető lépcsőfokok lefelé vezetnek. Tulajdonképpen mindegy, hogy hányadik szoba ez, vagy hogy milyen mélyen van, a lényeg, hogy a nő számára végzetes, így az ő szempontjából az utolsó.

Véleményem szerint, ami itt történik, az nem más, mint amikor Thészeusz a helyett, hogy megküzdene a fenevaddal, szimplán felzabáltatja vele kedvesét. Nem próbál meg szembenézni és megküzdeni a bikával, hanem kulcsokat ad a nő kezébe, és a nőt küldi be a labirintusba, külön felhívva a figyelmét arra a szobára, ahol a szörny rejtőzik. Az első szobák csodálatosak, a bika itt még azon tulajdonságait mutatja csak meg, amely lenyűgözi a nőt, az első szobában fennséges, a másodikban izmos és erőteljes, a harmadikban érzékien állatias, és így tovább.

Nagyon érdekes, hogy az egymást kiegészítő ellentétpárok itt is megjelennek. Férfi és nő között a vonzódás kölcsönös, szinte minden stimmel, az egyetlen pathológikus részlet a végkifejlet, de ez a történet így kerek. Még szerencse, hogy a nő kíváncsi természetű volt, a férfinek meg történetesen volt titka, ami kiderülhetett. Szóval jól egymásra találtak. Ha a nő megfogadta volna férjeura tanácsát és nem kutakodik, az nagyon unalmas lett volna. Egy idő után valószínűleg a Kékszakáll is megunja az ilyen nőt, kiszeret belőle és elhagyja, mondván, hogy nem tud elég izgalmat vinni a kapcsolatukba. Mert igenis izgibizgi amikor az állatias férfi áldozatául ragadja a naív, ártatlan nőt, magával rántja az alvilágba és és életveszélyes beavatásban részesíti. Nemhiába keresgél a nő a férfi sötét rejtekeben, viszont a naív nő azt reméli, hogy a kíméletlen vadállat vele majd kíméletes és érzéki lesz. ...hát nem.

A történet végén a nő megszabadul, Kékszakáll pedig belehal sérüléseibe. És mi a tanulság?...